Kezdőlap

“A képzelet az alkotás kezdete. Elképzeljük, amire vágyunk, azt akarjuk, amit elképzelünk, s végül megalkotjuk, amit akarunk.”

Ki is ez a Ribizli bohóc?
Tormási Attila vagyok. 1974. májusában jöttem a világra egy pici kis faluban Lovászhetényben.
Ott cseperedtem, édesapámtól harmonikázni tanultam. Figyeltem a környék lakodalmas zenészeit és minden vágyam az volt, hogy én is mulattassam majd az embereket.
12 éves koromban szüleimmel Pécsre költöztünk és szép lassan “kinyílt” a számomra a világ. Megkaptam első szintetizátorom és boldogan jártam Kovács Jenő bácsi akkoriban híres zenész óráira.
Majd Jenő bácsi halála után, az akkori DOZSO művelődési házba jártam zongoraórákra.
Teltek múltak az évek (közben iskolák), és 16 évesen zenéltem először a Korona Ételbár pici kis színpadán. Ahogy múltak az évek egyre inkább éreztem ez így jó jó…, de valami mást szeretnék.
Mindig is elvarázsolt a színház világa és gimnázium után a Füsti Molnár Éva Színi-stúdiójába jártam, ahol rengeteget tanultam az ott tanító művészektől. Majd pár év után a pécsi Szivárvány Musical Stúdió lelkes tagja lettem és örömmel énekeltem musicalt, operettet, sanzont, megzenésített verseket. Igyekeztem önálló műsorokat is összeállítani, majd elkészítettem első gyermekműsorom, és úgy gondoltam bohócruhában fogom előadni…. és megszületett Ribizli bohóc.

Közös műsor Levente Péterrel

Közös műsor Levente Péterrel

Közös műsor Levente Péterrel

Egy szép napon megkeresett az Integrált Nappali Szociális Intézmény vezetője Varga Mónika, hogy zenéljek mozgássérülteknek a farsangi bálon. Kicsit tartottam ettől a mókától, mert előtte csak egészséges emberek vettek körül és nagyon féltem, hogy fogok én ott szórakoztatni sérült embereket. Pár dal eljátszása után, már szinte észre sem vettem másságukat és én is egyre jobban éreztem magamat, ebben a nem hétköznapi bálon. Úgy éreztem ezt az élményt, naponta át szeretném élni és az intézet vezetője felajánlotta tanuljak és legyek szociális szakember. Így tettem és a civil szakmámban mozgássérültekkel és idős emberekkel foglalkoztam,mint mentálhigiénés.

2012-től egyre több lett a felkérés és hosszas töprengés után, úgy döntöttem előadóművészként fogom tovább folytatni az életem, így sokkal több időm marad a gyermekversek megzenésítésére, új produkciók megálmodására. Már minden jeles ünnepkőrhöz van egy-egy vidám,zenés-verses műsorom. Gyermekkori példaképem Levente Péter, aki nagyon sokat segít munkámban, szeretném, ha én is legalább annyi értéket tudnék adni a gyerekeknek, mint amennyit én kaptam tőle kisgyermekként és felnőttként.
Persze az idősekkel való foglalkozást továbbra sem hagytam abba, mivel több produkcióm is van mely az időseknek és a fogyatékkal élő embereknek is szól.